BoooM

Biográfia:
Valamikor 2011 tavaszán, egy szombat délután indult a történet, akkor született meg néhány fiatal férfiember fejében az ötlet, hogy zenekart kell alakítani, és csapni kell egy nagy ricsajt. Mivel igen jól sikerült az éjszakába nyúló muzsikálás, a tagok mindjárt meg is egyeztek a következő közös zenélés időpontjában, és többé nem volt visszaút. Összeállt egy hangulatos pörgős program, és 2012 júniusában közönség elé állhatott a BoooM.

A zenekar stílusa gitárcentrikus, néha instrumentális jellegű gitárhangzásra épülő rock, melyben erősen jelen vannak a 60-as, 70-es évek zenéjének elemei. Műsorukban saját szerzemények mellett kötelező jelleggel megszólalnak Jimi Hendrix, Gary Moore, Albert King, a The Beatles, a Cream, a Led Zeppelin, a Fleetwood Mac, az Edda Művek, a Locomotiv GT és mások dalainak feldolgozásai. Ez nem véletlen, mivel a BoooM tagjai ezeken a zenéken nőttek fel, és az eredeti koncepció alapján az közös zenélés öröme mellett azt tűzték ki célul, hogy megismertik közönségükkel a 60-as és 70-es évek stílusát, a mára már néha méltatlanul elfeledett csodálatos muzsikákat.

2015-ben a közönségszavazatok és a Magyar Queen Rajongók Klubja Kulturális Egyesület vezetőségének véleménye alapján a zenekar bejutott a We Will Rock You rockzenei tehetségkutató döntőjébe, ahol a zsűri szintén nagyra értékelte azt a törekvésüket, hogy műsorukkal népszerűsítik a rock gyökereit, annak a kornak a zenéjét, amikor még emberek muzsikáltak embereknek azért, hogy együtt jól érezzék magukat. A BoooM feladat sem lehet más: muzsikálnak, terjesztjük az „igét“, hogy mindenki jól érezze magát!

A trió megalakulása óta az eredeti felállásban működik.

Alstílus:
blues rock

Aktuális felállás:
Steve Straňovský István – gitár, ének
Wander Vanda Marian – basszusgitár, ének
Feke Fekete Dániel – dobok, ütőhangszerek

Videók:

Képgaléria:

BoooM

BoooM

BoooM

BoooM

BoooM

BoooM

BoooM

BoooM - logo

72 találat

Mortifer

Biográfia:
A zenekar egy baráti körből, és szimplán kedvtelésből alakult szórakozás és szórakoztatás céljából. Az első években szinte csak más, híres előadók dalait játszották, de az évek múltán a feldolgozások fokozatosan a saját szerzeményeknek adták át helyüket. A Mortifer kétszer indult tehetségkutatón, és mindkétszer dobogós helyen szerepelt. Számos közismert magyar zenekar előzenekaraként láthatta őket a közönség (Edda művek, Pokolgép, Ossian, P.Mobil, Beatrice stb.), és jó pár fesztiválon játszottak. Egyidőben angol nyelvű dalokat is írtak, hogy a zenét ne csak a magyar régiókban tudják előadni. Az egyik angol nyelvű szerzeményhez videoklip is készült promó gyanánt, After the Endless Love címmel. Amikor beindult volna a zenekar szekere, sokasodni kedtek a hétköznapi gondok, s idő hiányában egyre nehezebben tudták a próbákat összehangolni. Emiatt többször volt tagcsere a zenekar kötelékében. Végül is nem tudtak egyről a kettőre jutni, s ez megpecsételte a zenekar sorsát… A közös zenélést ekkor még nem hagyták abba, kisebb stílusváltás után Cadillac Blouse néven próbáltak szerencsét, egy énekesnővel Takács Noémivel (Noémó) kiegészülve. De az már egy másik történet…
A Mortiferben megfordult zenészek: Bán Imi – ének, gitár; Lelovics Gábor – gitár; Mucha Attila – dob; Szutyányi Adrián – basszusgitár; Csizmadia ‘Yoda’ Zoltán – basszusgitár; Fülöp István – billentyűs hangszerek; Laczkó Sanya – gitár

Legutolsó felállás:
Bán Imi – ének, gitár
Lelovics Gábor – gitár
Csizmadia ‘Yoda’ Zoltán – basszusgitár
Fülöp István – billentyűs hangszerek
Mucha Attila – dob

Diszkográfia:
Nincs kiút (2002) – demó

Promo (2004) – angol nyelvű demó

Videó:
After the Endless Love (2006)

Képgaléria:

Mortifer

Mortifer

Mortifer

Mortifer

Mortifer

Mortifer

Mortifer logo

72 találat

Pigmeus

Biográfia:
Balla Igor zenekarvezető nyomán részletes képet kaphatunk a múlt évezred végének egyik legendás rockzenekaráról:
„A Pigmeus a csöves rock hőskor egyik legismertebb és legsikeresebb felvidéki magyar rock zenekara. Sokkal többet jelentett ugyanis a közönségének mint egy zenekar: a lázadást a szabadságot és a rocker életvitelt. Akkor még csak belépőjegyes koncerteket lehetett adni, de így is telt házakat produkált, és kisebb botrányokat. Somorján pl. a tömeg betörte a művelődési ház bejáratát, Pozsonyban feloltották a szervezők az utolsó számokra a teremben a fényt, hogy így fogják vissza a tomboló csápoló közönséget stb. A szlovákiai magyar rádió évekig nem volt hajlandó felvenni dalait. Végül 2 számukat rögzítette, de csak a zenekarral készült riport került végül közvetítésre. Az olyan számok, hogy Zsírsejkmama meg az Öngyilkosok balladája ellentétes volt az akkori kultúrpolitikával. Csak a rendszerváltás éveiben készülhettek stúdiófelvételei, melyekből az Add rá a gázt hatalmas siker lett. A későbbi felvételekből az Érezd velem, meg a Mitől döglik a légy lett nagy durranás, de Az első éjszakán és a Megszokás is sokak kedvence lett. Ekkor már szó lehetett volna többről, lemezről is, de csak szlovákul, amit a zenekar kategorikusan visszautasított. Bekerült viszont a Pigmeus a legnézettebb magyarországi állami tévé, az MTV (más még nem volt) Rockstúdió című műsorába, ami olyan volt akkor, mintha valaki mostanság az amerikai MTV-ben szerepelhetne. A csapatnak a magyarországi állami rádió zenei adójába, a Petőfi rádióba is sikerült betörnie. A Pigmeus olyan neves magyarországi zenekarokkal zenélt egy színpadon, mint pl. a Bikini, a Beatrice, a P. Mobil, de a szlovákiai élvonalból a Metalindával, Money Factorral és másokkal is. Sokat segített ebben a banda menedzsere, Tóth Péter.

A zenekar egyik legemlékezetesebb, legspontánabb sikerét talán a „Mentsük meg a Dunatájat“ című megarendezvényen, a somorjai lóversenypályán élte át. A tízezres tömeg szürkületkor még mindig szanaszét heverve fesztiválozott, pedig már fellépett a délután folyamán 1-2 hazai és külföldi nagyágyú, de mikor a Pigmeus belecsapott a húrokba, mintha mágnest kapcsoltak volna be, a tömeg odazúdult a színpad elé és végigőrjöngte a koncertet.
Az Egy kívánságom van és a Fémangyal akkor már hatalmas Pigmeus slágerek voltak, pedig sose készült belőlük stúdiófelvétel. A cucc is oltári volt: a helyszínről Athénba vándorolt, ahol pár nap múlva Tina Turner koncertezett rajta.

1993-ban megvalósult a zenekar életében a Kánaán, mert átcuccolás és utazgatás nélkül napi 2-3-szor is színpadra állhatott. A Komáromi Jókai Színház felkérte a Pigmeust, hogy legyen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenekara, és Balla Igor, a zenekar basszusgitáros-énekese a darab zenei vezetője. Sikerült ezt a feladatot úgy megoldani, hogy Adamis Anna (a musical dalainak szövegírója) a bemutatón elsőként ugrott fel tapsolva a székéről, és még azok is elismerően gratuláltak a zenekarnak akik előtte nem nagyon voltak a rajongói. Sikerült ugyanis úgy átdolgozni az akkor már 20 éves musical zenéjét, hogy az megfeleljen a 90-es évek zenei világának és lendületének. Voltak ugyan színészek, akik az első próbákon ellene voltak az átdolgozásnak, hogy miért kell tempós kemény rockba áttenni pl. a lirikus hangvételű A fák is siratják című dalt, meg az Eszter keresése címűnek a második felét, ahol a keresés hektikus hangulatát lehett így még jobban kifejezni. Végül azonban mindenki megszerette a számokat ebben a formájukban, csakúgy mint az egész musical új hangzásvilágát. Több mint 100 előadást ért meg a darab.

Kár, hogy nem maradt a Pigmeus után egy lemez, vagy CD se. A Youtubon van viszont több koncertrészlet. A rockzenébe azonban az elkövetkező években a közönség belefásult, Szlovákiában ugyanúgy, mint Magyarországon. Sok „nagyágyú“ szünetet tartott, vagy végképp befejezte. Felbomlott a Pigmeus is.

Érdekességek:
* A Pigmeus és a szintén pozsonyi Gravis zenekar a pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű alapiskola BUMM nevű zenekarából jött létre – „sejtosztódással“: Balla Igor megalakította a Pigmeust, Dusík Gábor pedig a Gravist.
* Akkor még működési engedélyre volt szükség ahhoz, hogy a zenekarok játszhassanak és pénzért léphessenek fel. A galériában megtalálható a Pigmeus működési engedélye, amit egy vizsgabizottság előtt kellett megszereznie. Féltünk, hogy Pozsonyban nem kapnánk meg, mivel magyarul énekeltünk, ezért egy picit „csaltunk“. Ugye Pozsonyban a Vrakuňa – Vereknye városrészben volt akkor a próbatermunk, de Dunaszerdahelyre mentünk vizsgázni, ahol azt írtuk be a kérvényünkbe, hogy a járásban lévő hasonló nevű Vrakúňból vagyunk – szerencsére nem leplezték le a turpisságot, pedig magyarul röviden Várkonynak, rendesen pedig Nyékvárkonynak nevezik a települést. A hivatalos érintkezésben azonban akkor még a magyar megnevezéseket nem lehetett használni.“

Felállások:

1. felállás, 1978 (a gimnázium első éveiben)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Valkó Sándor – dob
• Kovács Gáspár – ének
• Makky László – szólógitár
• Miklós Tibor – gitár

A tagok balról jobbra: Makky László – szólógitár • Miklós Tibor – gitár • Balla Igor – ének, basszusgitár • Valkó Sándor – dob • Kovács Gáspár – ének (Igor nyakában jól látszik a kultikus Pigmeus fej-medál, melyet Nagy Zoltán, Zs. Nagy Lajos költő fia készített, aki Igor osztály- és padtársa volt az alapiskolában.)
A fotó Nagypaka főterén készült 1978 nyarán

2. felállás, 1979/80 – 1982 (a gimi utolsó éveiben és utána – a tagok katonai szolgálatra való bevonulásáig)
• Balla Igor – ének, szólógitár
• Takács Lóránt – billentyű
• Hervay György – basszusgitár (eleinte egy ideig Hervay József gitáros is játszott, lásd a jányoki képet)
• Kántor Tibor – dob

A fotó 1982 nyarán készült Pozsonyban, a Fő téren (akkor még park és más padok voltak ott)
A tagok balrol jobbra: Takács Lóránt – billentyű • Balla Igor – ének, szólógitár • Kántor Tibor – dob • Hervay György – basszusgitár

3. felállás, 1985–1993 (a tagok katonai szolgálata után – a legsikeresebb korszak és formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Kerekes Zoltán – dob
• Kerekes Csaba – billentyű (1990-től)

A tagok balról jobbra: Kerekes Zoli – dob • Balla Igor – ének, basszusgitár • Kiss Sándor – szólógitár
Pozsonyban készült a Magas utcai (Vysoká u.) romos próbateremben,

4. felállás, 1993–1994 (a színházi formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Béhr László (előtte Ghymes) – dob
• Fülöp György – billentyű

Diszkográfia:
Demo (1990) – demó

Megszokás

Mitől döglik a légy

Érezd velem

Az első éjszaka

Add rá a gázt

Videók:

Érezd velem (MTV – Rockstúdió, 1990)

Fémangyal, Csak egy kívánságom van (Somorja, 1990)

Pigmeus + D. Nagy Lajos (Pozsony, Ružinovi kultúrház, 1990)

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Komáromi Jókai Színház, 1993)

Képgaléria:

Működési engedély

A kultikus Pigmeus fej-medál, Nagy Zoltán alkotása

Jányok, kultúrház

A zenekarról a Hétben, 1982

Balla Igor Tóth Péter menedzserrel

1982 nyara, Pozsony, Fő- tér

Nagypaka főterén 1978 nyarán

Pozsony, a Magas utcai próbaterem

72 találat

Accord

Biográfia:
A zenekar 1990-ben alakult Párkányban. A tagok elmondása szerint a csapat a több, mint 20 éves fennállása alatt mindig arra törekedett, hogy minden korosztály számára szórakoztató és színvonalas szalonzenét játsszon. Repertoárjukban egyaránt megtalálhatók hazai és külföldi slágerek. A zenekar 2016-ban beszüntette tevékenységét.

A legutolsó felállás:
Cvik Katalin – ének
Lengyel Tibor – gitár, ének
Žáčik Róbert – billentyűs hangszerek, ének

Képgaléria:

Accord

Accord

Accord

Accord

Accord

Accord

72 találat

Lynch

Biográfia:
A történet 1996-ban kezdődik: egy kis házikóban megalakult a Lynch nevű banda. A tagok legfőbb inspirátora és segítője az akkor mérsékelt sikereket elérő helyi Rajzolt Figurák zenekar volt.
A csapat autodidakta módon zenélgetett, saját számokat játszott, és csupán néhány próbatermi koncertet adott, majd szétzilálódott, de egy házi demófelvétel azért készült az utókor számára.
6 év után a tagság magja újra összeállt, s abból lett az Aquir zenekar, de az már egy másik történet. Mindenesetre a két zenekar stílusa között sok az átfedés.

Alstílus:
alternatív, garage rock, punk

Tagok:
István Adrián (Söme) – gitár (1996–1997)
Melecski Marian – basszusgitár (1996–1997)
Safár René – dob 1996–1997
Popellár Tamás (Pope) – gitár (1996–1997)
Drégely Richárd (Chaars) – ének (1997)

Diszkográfia:
1996 – 1996 (demó)

Képgaléria:

Lynch

Lynch

Lynch

Lynch

Lynch

Lynch

72 találat

H-8

Biográfia:
A Last Will énekese, Cseh Marián (Maros), a Suffocate dobosa, Bertók János (Jani) és a Paranoid bárdistái, Horváth István (Pisti, basszusgitár) és Tribulík Dusán (Dusi, gitár) bár már figyelemre méltó eredményeket, sikereket tudhatnak a hátuk mögött (elég, ha az 1999-es kamocsai fesztválra tekintünk vissza, ahol a Last Will a második, a Paranoid pedig a harmadik helyet hozta), mégis úgy érezték, nekik valami másra van szükségük, és létrehozták a H-8 együttest. Maros elmondása szerint a zenekar neve úgy született, hogy járta az utcát, és egyszer csak ez ugrott be neki, megtetszett számára. „A többiek is vevők voltak rá. Ha angolul ejtjük, akkor egy szójátékként is értelmezhető: a Hate (ejtsd: héjt) magyarul gyűlöletet jelent. Vagy akár utálatot is… A gyűlölet a világ mozgató erejeként is felfogható. Az élet minden területén ott van. Mindenki gyűlöl vagy utál valamit. Én például a képmutatást utálom nagyon, de sorolhatnám tovább is. Sokszor magamat is…” Utálom, mikor be akarnak skatulyázni minket egy adott stílus korlátai közé. Annyi elnevezés van már, legyen a miénk a HATE-CORE – ha már muszáj. Lényeg, hogy ne legyen sablonos. Agresszív, utálatos, de a miénk! – fejtette ki Maros.

Forrás: Ifi magazin, 2000, január

Alstílus:
hardcore / nu metal

Felállás:
Cseh Marián (Maros) – ének
Bertók János (Jani) – dobok
Horváth István (Pisti) – basszusgitár
Tribulík Dusán (Dusi) – gitár